Anarchy International

Ma végre aláírtam az új munkahelyemen a szerződést és hétfőn kezdek. Sokáig, túl sokáig voltam munkanélküli. Szeptember óta keresek a székesfővárosunkban munkát. Az hogy ilyen sokáig tartott annak rengeteg oka volt és lehet, de jelenleg nem erről akarok írni. Bizonyára az olvasóim közül is van munkanélküli, vagy az ismeretségi körében van álláskereső.
Nem könnyű annak, akinek nincs munkája, de az sem teszi könyebbé, ahogy bánnak vele néha. Nemcsak az álláskeresés idején a munkaadók bánnak állatként a szerencsétlen
álláskeresővel, hanem maga az állami hivatalok is rohadékok. Sőt az jobban fáj az embernek.
Én szeptemberben mentem először a diplomás álláskereső központba az Andrássy úton. Amikor először beléptem, sokan voltak és úgy áltunk ott sorba, mint barmok a vágóhídon. Mikor mondtam, hogy szeretnék lejelentkezni, mint újdonsült munkanélküli, mondták, hogy menjek vissza egy hét múlva csoportos regisztrációsra, és töltek ki papírokat, amit adnak. Nem igazán értettem, mert előző lakhelyemen, Szolnokon, nem volt ilyen, ott leültem és felvették az adataimat. De mindegy elmentem egy hét múlva időre. Vagy 15-20 diplomás várt ott. Volt ott idősebb, fiatalabb. Később kiderült, hogy volt tanár, orvos, mérnök. Nem tüntünk hülyének, de az ott dolgozók máshogy látták.
Egy terembe tereltek be bennünket és egy nő, szerintem volt bötönőr, elmondta, hogy 2(!!!) órás lesz, ez a, később általam elnevezett, csoportszex. Először kitöltjük közösen a papírokat, amit adtak, már mindenki kitöltötte, és a második órában a jogainkat mondják el. Úgy töltöttük ki a papírokat, mintha általános iskolások lettünk volna, legalább is úgy kezeltek minket. Majd eljött a második óra. Egy másik, idősebb nő jött be, aki száraz, nem túl érthető módon elmondta, hogy a kötelességünk magunkak munkát keresni, és lejelentkezni a megadott időpontban. Ha nem tesszük, akkor mindenféle büntetést róhatnank ránk. Közben olyan nyelvehelyességi hibákat vétett a beszéde közben, hogy majdnem beírtunk neki, mi pedagógusok.
Mikor ezzel végeztünk, várnunk kellett egy keveset és az adatokat ellenőrizték. Egyenként kihívtak minket egy asztalhoz, hangosan, és egyenként leellenőriztük a kitöltött adatlapokat. Akkor ár az agyamat dobtam el. De később kiderült, hogy a java még hátra.
Még egy egyszer vissza kellett mennem, hogy egy másik bürokrata megállapítsa, hogy mennyi munkakeresési hozzájárulást kapok. Jlezem, ha huzamosabb ideig beteg lettem volna, ezt automatikusan megszüntetik és ezzel a TB-m is ugrik. Az egyik papírom nem volt meg és pótolni kellett. Ezzel nem is lenne baj, de a bürokrata jelezte, hogy jobban járok, ha én szerzem be ezt, mert neki 20 napba telik, mire megérkezik és addig nincs pénz. És ha hónap elején vagy közepén adom le, akkor csak a következő hónapban utalják. Hosszú utánnajárás után meglett a fenmaradó irat, de kiderült, hogy 3 hét alatt nem tudta Szolnok átküldeni Budapestnek a papírjaimat. Remek. Még szerencse, hogy a család segít nekem és a feleségemnek. Majd egy hónap múlva meglett a pénz.
Ezzel nem lett vége szenvedésemnek, de csak egy hónap múlva tudtam meg a részleteket. Ezek a részletek majd legközelebb, az is tanulságos lesz.